Bizalmasom legyél, ha jő az alkonyat,
Szerelmesem, ha a holdfény az arcomra tapad.
Kedvesem, ha a rosszat nem kívánom,
Lázadóm, ha a jóra többé nem vágyom.
Szín legyél a végtelen szürkületben,
Éjsötét az izzó, neon fényben.
Támaszom a bánat sűrű ködében,
Társam a boldogság lágy fellegében.
Énekem a némaság mezején,
Nevetésem a könnyek tengerének fenekén.
Mentő kéz, ha elvesztem az utam,
Fénylő csillag, ha nem látom a kiutat.
Éltetőm, ha most élni támad kedvem,
Mérgem, ha inkább a halál csókját kérem.
Bizalmasom, ha jő az alkonyat,
Szerelmesem, ha a holdfény az arcomra tapad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése